Ave atque vale

Mivel is kezdhetné egy jó Eötvös Collegista a kalandokkal teli, Campus Mundi ösztöndíjjal kint töltött félévét, ha nem egy kis latinnal? Talán egy kis reptéri stresszel, és össze-vissza rohangálással.

De ne ugorjunk ennyire előre. Ezt a blogot azért hoztam létre, hogy a Leedsben töltött félévem emlékezetes pillanatait dokumentáljam, és megosszam mindenkivel, akit érdekel, hogyan töltöm napjaimat a ködös Albionban.

Összeszorult gyomorral és szívvel vártam az indulás napját, január 19-ét. Az előbbivel, mert még soha nem repültem és az utóbbival, mert a szeretteimet otthon kellett hagyni, és egyedül nekivágni az ismeretlennek.
A pozsonyi reptérről indult a gépem 9:55-kor, ami azt jelentette, hogy otthonról már 5-kor el kellett indulnunk, hogy kényelmesen odaérjünk időben. Végül várni is kellett. Elég sokat ráadásul. Bár már miden ellenőrzésen túl voltam, családomtól is könnyes búcsút vettem, már kint voltam a kapunál, ahonnan a gép indult, de késett 20 percet. Sőt, a fedélzeten is gond akadt valakinek a beszállókártyájával, de végül csak elindultunk. Csodálatos volt a repülés. Kezdetben úgy terveztem, hogy olvasni fogok, de a csodálatos kilátás miatt odaszegeződtem az ablakhoz, és figyeltem a nagy vattacukorra emlékeztető felhőket és az alóluk fel-felbukkanó tájat. Szemléltetésképpen egy-két példa, hogy miket láttam:

 


Így már nem csoda, hogy el voltam varázsolva, igaz?

Végül földet értünk Leedsben, ahol esett éppen a hó. A reptéren várt az egyetem fogadóbizottsága, akik adtak egy borítékot csupa hasznos infóval meg egy brit SIM kártyával, és szereztek nekem taxit. A taxisofőröm nagyon aranyos volt. Jót beszélgettünk Leedsről és az egyetemről, míg elvitt a Sugarwell Court nevű kollégiumba, ahol a kulcsaimat kellett felvennem. Közben a nap is kisütött, így napsütésben gyönyörködhettem Leeds külvárosának angolos bájában. Egy másik taxival végül eljutottam a saját szállásomhoz, a Woodhouse Flatshez, miközben kint szemerkélni kezdett az eső. (Angol időjárás, már most nagyon szeretlek!)

A kolim olyan elrendezésű, mint egy ötfős lakás. Mindenkinek van saját szobája, a konyha és a fürdő közös. A nagyon kíváncsiak ezen a weboldalon 360°-os verzióban is megnézegethetik. Az én szobámnak pont olyan az elrendezkedése, mint a linken láthatóé, de azért egy kis dekorációval feldobtam az üres falakat.

Megismerkedtem az egyik lakótársammal, Jenniferrel és barátjával (aki a C jelű házban lakik, és nem tudom megjegyezni a nevét, de felismerem, ha szembejön 😁). Nagyon kedvesek mindketten, sokat beszélgettünk, miután elugrottam venni egy-két elengedhetetlen dolgot  (pl. ágyneműt), és kicsit felfedeztem a környéket. Hamar visszaértem, mert már nagyon fáradt voltam a korai keléstől, így hamar be is zuhantam az ágyba.

A mai nap (január 20.) eseménydúsra sikeredett. Egyrészt reggel arra keltem, hogy letiltott a Facebook, és új fiókot sem engedett egyszerre csinálni, szóval néhány napig most anélkül kell élnem. Másrészt a szemben lévő lakásban valamit csináltak, ami miatt beindult a tűzriadó, és ki kellett mennünk az utcára, hogy megvárjuk a tűzoltókat, majd a fenntartót, aki lekapcsolta a jelzést. Ezután elindultam egy újabb felfedező (kajakerítő) túrára, meg nagybevásárlást tartani. Végül, jól is laktam (ebédemet a McDonald's UK szponzorálta), nagyon sok szép helyet is láttam, amikről alulra szúrok is be képeket. Találtam egy falatnyi Magyarországot is (a hűtőben rejtőző két csomag Gyulai kolbászon kívül) az egyik sétálóutcában megbújt Street Food bódéban, ahol lángost, kürtőskalácsot és palacsintát árulnak.

Az élménybeszámoló egyelőre ennyi, később még jelentkezem! 😉

Leeds legöregebb temploma, Szent János evangélista temploma

A lenyűgöző "extraluxus" boltokkal tarkított Victoria Quarter egy része

A leedsi "Váci utca"

A világ első Marks & Spencer boltja 

A Leeds Trinity bevásárlóközpont, ami hatalmas, gyönyörű, és van benne Primark.
(Ezek a legfőbb erényei)

A falatnyi Magyarország

A kollégium utcájának egyik végében ez a templom, a másikban meg egy Quaker imaház. 

Téves irányba barangoltam, de a látványért megérte