Time to say goodbye

Lassan egy hónapja, hogy hazaérkeztem Leedsből, és most végre eljutottam oda, hogy megírjam ezt a bejegyzést. A következő sorokban mesélek majd az utolsó Leedsben töltött hetemről, valamint az elmúlt, közel fél év élményeit is összegzem.

Miután visszatértem Skóciából, az utolsó leedsi hetemet azzal töltöttem, hogy turista szemszögből is megismerjem a várost, ahol öt hónapig éltem.

Elsőként szerdán a Leeds City Museumot látogattam meg. A nevével ellenétben ez a múzeum nem csak Leeds történetével foglalkozik. Van természettudományi része is, kitömött állatokkal és ókori történelmi részlege is, ami az ókori görögök, rómaiak és egyiptomiak történelmével foglalkozik. Az utóbbi kiállítás érdekessége számomra a pólyából részben kibontott múmia volt, mivel ilyet eddig még nem láttam. Az egész múzeum nagyon tetszett, minden kiállításuk rendkívül interaktív és gyermekbarát volt. Következő nap pedig a Leeds Art Gallery-be látogattam el, ahol több környékbeli művész munkáját nézhettem meg.

Másnap az Aire folyó partján elsétáltam a Royal Armouries Museumhoz, ahol sokféle fegyvert láthattam a középkoritól a legmodernebb géppuskákig. Lenyűgözött a múzeum berendezése és a tér kihasználása. Nagyon ötletes módon helyet kapott a múzeum termeiben egy lovagi torna ringje, kisebb vadászlak berendezve és egy kastély tornya is. A sok fegyver és páncélzat közt felbukkant néhány filmekből megismert darab is, valamint a helyszínelők munkájába is bepillantást engedett a kiállítás.

Békésen csordogál az Aire

A leedsi csatorna dokkja

Fehér lovag a levegőben

A ring sátorral

Az angolok nyilaitól..?

A vadászlak belseje

A keleti részlegen páncélos harcielefánt is volt

Egy egész toronnyi fegyver

Mire kiértem a múzeumból elkezdett cseperegni az eső. Mivel amúgy is meg szerettem volna nézni Leeds anglikán katedrálisátt, így összekötöttem a kellemest a hasznossal, és oda húzódtam be. Itt láthattok róla képeket:

Szombaton a napot a magyar food trucknál kezdtem, ami másfél hónapos szünet után hazaindulásom előtt még kinyitott. Így tudtam venni egy kürtős kalácsot, ami már nagyon hiányzott.

A mennyei édességet majszolgatva elindultam a buszvégállomásra, ahonnan kibuszoztam a Kirkstall Abbey-hez. Mikor először jártam a kolostor romnál januárban, erősen szitált az eső. Most viszont napfényben úsztak az ódon falak. Különösen érdekessé tette a látogatást, hogy Harry Potter-napot tartottak a helyiek. A filmek zenéje szólt, volt többek közt Teszlek Süveg, Gyógynövénytan, Bájitaltan, esernyővel mászkáló "Hagrid" és bagolyröptetés.

A díszterem a "lebegő" gyertyákkal

"Kviddicsező" gyerekek

Baglyocskák

A napfényben úszó Kirkstall Abbey

Visszatérve a belvárosba megebédeltem és elindultam gyalog a Roundhay Parkba. A parkban már készítették elő a másnapi triatlon úszó fordulóját, amit a park tavában rendeztek meg. Rengeteg képet készítettem sétálgatás közben. Ezekből láthattok itt egy válogatást:

A sok bicikli már várta a másnapi futamot

Hattyúk és bóják 

Az utolsó teljes napot pakolással, parkban piknikezéssel és búcsúvacsorával töltöttem Kate társaságában. Ő másnap is hatalmas segítség volt számomra, hiszen segített kicipelni a csomagjaimat a buszvégállomásra, ahonnan a reptérre buszoztam. Könnyes búcsút vettem tőle és Leedstől, és néhány óra múlva már a családomat ölelgethettem Pozsonyban. Otthon meglepetés várt, keresztmamámék feldíszítették a szobámat. Egy "Üdv itthon" és egy "Welcome home" felirat lógott a falon, és az ablakom alatt pedig Túró Rudik sorakoztak. Anyu finom tyúkhúslevessel kedveskedett vacsorára, amire már nagyon vágytam.

Hideg volt a radiátor, nem olvadtak el 😉

Az első itthoni hetemen Budapestre is ellátogattam, ahol a  barátaim egy nagyon szuper welcome partival készültek. Nagyon köszönöm mindenkinek a szívélyes fogadtatást! ♥

 Ezzel a bejegyzéssel lezárul egy korszak, amiért nagyon hálás vagyok. Elsősorban a családomnak és a barátaimnak, akik többszáz kilométer távolságból is mindig ott voltak velem. Martinának különösképpen a vlogokért, amik minden alkalommal a kis leedsi kollégiumszobámba hozták az Eötvös Collegium utolérhetetlen hangulatát. Köszönöm az Erasmus+-nak és a Campus Mundinak, hogy lehetővé tették a kiutazásomat. Sok új embert megismertem az elmúlt hónapokban. Remélem, még találkozok velük.

Nagyon sokat tanultam ezalatt az öt hónap alatt nem csak az egyetemen, hanem magamról is. Remélem, hogy ez majd nagyban hozzájárul ahhoz, hogy három év múlva jó angol tanárként kezdjem meg pályámat.

Végül, de egyáltalán nem utolsó sorban hálás vagyok neked, kedves olvasó, hogy velem tartottál erre a nagy kalandra, és kitartóan vártad a soron következő bejegyzést. Még akkor is, ha az több hetet csúszott. Köszönöm a támogatásodat, remélem, még találkozunk!