Különleges vendégek

Mint ahogy már az előző bejegyzésben (hű de rég is volt!) említettem, különleges vendégeim érkeztek húsvét hétvégére. Még pedig nem akárkik, hanem az én csodálatos családom.

Reptéri szelfi

Anyu, Apu és Móni gépe nagypéntek dél körül landolt a Leeds Bradford reptéren. Már nagyon vártam őket. Előtte patyolattisztára takarítottam a szobámat is, hogy rendben legyen  mire jönnek megnézni. Egy kis táblácskával vártam őket a leszállók kapujánál (hátha nem ismernek meg). A nagy összeborulást követően felszálltunk a reptér és a város közt ingázó buszra, és elindultunk Leeds belvárosa felé. A buszról leszállva a családom szállására mentünk becsekkolni,és lerakni a csomagokat, majd ennivaló után néztünk. Végül a legnagyobb bevásárló központ, a Trinity büféjében találta meg mindenki, ami szeme-szája ingere. Ezt követően elsétáltunk az én szállásomra,és megmutattam merre járok iskolába, és a nagyobb nevezetességeket út közben. Lepakoltuk az otthonról hozott "túlélőkészletet", ami többek között tartalmazott gyulai kolbászt, levesport, sport szeletet, Túró Rudit, Tibi csokit és egyéb nyalánkságokat. Ezennel is köszönöm az otthoniaknak a finomságokat! Ezután visszamentünk a bevásárlókörletbe, körbevezettem a családomat a város árkádjain és plázáin, és természetesen a Primark sem maradhatott el. Végül a szálláson elfogyasztott vacsora után  Anyu és Apu visszakísértek a kollégiumomba.

A Grand Arcade alatt

Másnap délelőtt a belváros másik oldalát fedeztük fel. Megnéztük az exkluzív Victoria Gate bevásárlóközpontot, és a vásárcsarnokot is. Délután pedig vonatra pattantunk, és meg sem álltunk Yorkig. Azért gondoltam, hogy elviszem a családomat ide, mert az egyik kedvencem volt a helyek közül, ahol jártam, és közel is van Leedshez. Megebédeltünk egy pubban, aztán felfedezőútra indultunk a kanyargós macskaköves utcákon. Eléggé hűvös volt odakint, és a szél is fújt, úgyhogy a katedrálisba menekültünk a hideg elől. Annyira szerencsések voltunk, hogy a korál kezdete előtt be tudtunk menni, és hallhattuk a gyerekkórust és a hatalmas orgonát próbálni. Ez még különlegesebbé tette az élményt. A katedrálist követően a városfalak egyik felét jártuk körbe, megnéztük a Clifford's Towert, aztán szépen lassan elindultunk vissza az állomásra. Estefelé értünk vissza, a szálláson megvacsoráztunk, és ismét kísérettel visszamentem a kollégiumomba.

Útban a vágányhoz

Megjött a vonat. Képeket Yorkról a "Viking volt az idegenvezetőm" című bejegyzésben találtok

Húsvétvasárnap a leedsi katedrális ünnepi miséjével kezdtük a napot a, ami nagyon szép és különleges volt. Ezután a busz pályaudvarra mentünk, ahonnan meglepetésünkre magyar buszsofőrünk elvitt minket Harewoodba, ami egy kis falu Leedsen kívül. Ennek a falunak a nevezetessége a Harewood House, ami egy gyönyörű 18. századi vidéki kúria. Számunkra azonban azért volt nagyon fontos, mert Anyuval és a húgommal az egyik kedvenc, általunk rongyosra nézett minisorozatunkban, a Lost in Austenban ez az épület alakította Pemberley-t. De emellett az ITV legújabb Viktória királynőről szóló sorozatának, a Victoriának is több jelenetét itt forgatták. Így még különlegesebb volt számunkra a falai közt és a kertjében sétálni. A kúria és a kertje egyébként nagyon szépen karban van tartva, és remek kiállítások működnek benne. Emellett még egy kisebb vadaspark is működik a területen pingvinekkel, flamingókkal, nyuszikkal, egyéb háziállatokkal és rengeteg madárral. Visszaérve Leedsbe megvacsoráztunk a Five Guys helyi éttermében, aztán mindenki visszatért a szállására.

A kert felülről

És alulról az épülettel a háttérben

Az Austen fanok

"Smile and wave, guys! Smile and wave!"

"Tyúkocska"

Húsvéthétfőn kicsekkoltunk a szállodából, megebédeltünk, megnéztük azokat a látványosságokat, amik kimaradtak, majd elindultunk a reptérre. Szomorúan intettem búcsút családomnak, akiknek ezután még pár órát várakozniuk kellett a reptéren, ugyanis a járat a közben eleredt hó miatt késve indult. Végül azonban mindenki rendben hazajutott. Én pedig felkészültem a szünet utolsó hetére, amin két másik kirándulás várt még rám. Ezekről azonban majd csak a következő bejegyzésben olvashattok. Addig is puszi mindenkinek!