Utólag is kellemes húsvéti ünnepeket mindenkinek! Az utóbbi pár hétben sajnos nem nagyon voltam gépközelben, mert szinte állandóan úton voltam, de remélem ez az extrán hosszú poszt kárpótol majd mindenkit.
Kezdjük a tanulmányokkal. Sikerült minden beadandómat rendben és időben leadnom. A Britishness prezentációmról és reflexiómról is visszaérkezett a részletes írásbeli értékelés. Sikerült "first class" minősítést szereznem, ami az otthoni ötösnek felel meg, szóval nagyon örülök neki. A többi beadandóról még nincs hír, de valószínűleg jövő héten, mikor visszamegyünk a kéthetes tavaszi szünetről, azoknak az eredményét is megtudjuk.
Az elmúlt hetekben az első nagy kalandom a háromnapos edinburghi kirándulás volt.Edinburgh Leedstől körülbelül 6 óra buszútra van a kitérőkkel és pihenőkkel együtt, így reggel 7-kor indult a buszunk. Két rövid pihenő, és sok olvasással töltött zötykölődés után megérkeztünk a skót határhoz, ahol mindenki kedvére fényképezkedhetett. Íme a mi képünk:
Ezután újabb 1-2 óra buszozás következett, aztán megérkeztünk Edinburghba a szállásunkra. Ebben a hostelben voltunk: https://kickasshostels.co.uk/ Ha arrafele járnátok, és szálláshely kéne, csak ajánlani tudom. A személyzet segítőkész, a szobák tiszták, modernek, ahogy a fürdőszobák is.
Az első programpontunk egy rövid gyalogtúra volt az óvárosban. Szórakoztató idegenvezetőnk megmutatta az itt található nagyobb nevezetességeket. Ezekről láthattok most egy-két képet.
 |
A Victoria Street, ami a Harry Potter Abszol útját inspirálhatta |
 |
Az irodalmi múzeum |
 |
Az Elephant House, a Harry Potter könyvek szülőhelye. |
 |
Bobby, a Greyfriars temető gondnokának kutyája, aki a legenda szerint gazdája halála után el sem mozdult annak sírjától |
 |
Lépcsők a vár felé |
 |
Az edinburghi vár |
 |
Kilátás a várdombról |
Az idegenvezetés után kaptunk egy kis szabadidőt, ami alatt az ajándékboltokat fedeztük fel. Egy tradicionális haggis vacsorával zártuk a napot. Az ételt az alábbi képen láthatjátok. A alsó réteg krumplipüré, aztán maga a haggis, ami sült, fűszeres, darált báránybelsőség, a tetején pedig édeskés tarlórépapüré, körülötte whiskey-s mártás.
Másnap délelőtt
Braveheart ( magyarul:
A rettenthetetlen) túrára mentünk Stirlingbe és környékére. A bannockburni csata emlékhelyénél kezdtük, majd megnéztük a stirlingi várat. Az utóbbi nagyon tetszett. Rengeteg interaktív eleme volt a kiállításnak, és a kilátás is nagyon szép volt a magaslatra épült várból. De nem volt olyan szép, mint a William Wallace emlékműből a kilátás. A Skócia egyik nemzeti hősének tekintett, bár valódi történelmi jelentőségében megkérdőjelezhető Wallace emlékműve egy dombra épült kilátó, ahonnan csodás látvány tárul a 246 csigalépcső megmászói elé. Edinburghba visszafele a Forth folyó öblén átfutó három hosszú hídnál álltunk meg.
 |
A bannockburni csata emlékhelye |
 |
A falon körben verssorok voltak |
 |
A stirlingi vár |
 |
A vár díszterme |
 |
Gyönyörködöm a kilátásban |
 |
A Wallace emlékmű |
 |
A megérdemelt kilátás a 246 lépcső után |
 |
A három híd |
Edinburghba visszaérve egy ínycsiklandozó pizzavacsora után egy rendkívül vicces éjszakai túrán vettünk részt a belvárosban, ahol érdekes információkat tudhattunk meg néhány hírhedt edinburghi bűnesetről. Az idegenvezetőink jelmezben kísértek végig minket a városon, és a végén mókás képet is csinálhattunk velük.
Az utolsó nap reggelén az Arthur's Seat (Artúr ülése) nevű magaslatot másztuk meg a város határában, aztán a szabadprogram során szuveníreket szereztünk be, és bementünk az edinburghi várba és az irodalmi múzeumba. A vár nagyon tetszett, de sokkal több volt benne a hadtörténeti kiállítás, mint a mindennapi élettel kapcsolatos, így a stiringit nem tudta überelni a szememben. Még a skót koronázási ékszerekkel sem. Az irodalmi múzeum pedig érdekes ereklyéket őriz Robert Louis Stevenson, Robert Burns és Walter Scott, Skócia három nagy irodalmi személyisége életéből.
 |
A hátsó, napos "dombocskára"vezetett utunk |
 |
A kilátás fentről |
 |
Mi boldogan, hogy felértünk |
 |
A várudvar |
 |
Olyan, mint egy Trónok harca díszlet |
 |
A díszterem bejárata |
 |
Menő óratorony |
 |
Kifelé a várból |
A városnézés után kicsekkoltunk a hostelből, és felhuppantunk a buszra, hogy egy hosszú visszaút és egy meki szünet után 22:00 órára megérkezzünk Leedsbe. Ezután rám gyors pakolás és nagymosás várt, mert másnap reggel, már London volt az úticél. De cserkészbecsszó, aludtam eleget. 😉
Mivel úgy érzem, már így is elég hosszú ez a bejegyzés, és a következő állomás is megtöltene egy egész posztot,így Londonról nagyon hamarosan egy külön írásban jelentkezem. Addig is puszi mindenkinek!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése