Ahogy már az előző bejegyzésben is említettem, a félév lezárultával többazör is utaztam. Az első és eddigi leghosszabb kiruccanásom Glasgowba volt. Nikolina és Breanna társaságában indultam május 11-én, hogy felfedezzük Skócia legnagyobb városát.
Az első nap nagyrészt utazással, meg egy kis felfedezéssel telt. Én egy korábbi vonattal mentem, mint a lányok, mert nekik aznap még volt egy vizsgájuk. Már délután három órára Glasgowban voltam és birtokba vehettem a gyönyörűséges, nagyon jó elhelyezkedésű Airbnb szállásunkat. A lakás, amit a három éjszakára kivettünk, a Montrose Streeten volt, a főtérnek számító George Square-től néhány lépésnyire. Ráadásul az épület Brad Pitt World War Z című filmjében is feltűnt, amire belépéskor az előtér faliújsága is emlékeztetett.
Míg arra vártam, hogy a lányok vonatja megérkezzen, felfedeztem egy kicsit a környéket, megebédeltem, majd visszamentem a lakáshoz, hogy be tudjam őket engedni. Miután ők is berendezkedtek, kerestünk valamit vacsorára. A lakásba visszatérve még beszélgettünk kicsit, aztán az utazás okozta fárdtság miatt hamar elaludtunk.
Másnap délelőtt a Style Mile-t vagyis a bevásárló körletet fedeztük fel. Útközben több utcán zenélő skót dudással is találkoztunk. Szintén a délelőtt folyamán felmentünk a The Lighthouse nevű kiállító központ és kilátóba, ahonnan csodás kilátás tárult elénk.
A kilátás
A lépcsők, amiket meg kellett másznunk a kilátásért
Ebéd után a lányok lepakolták a lakásban a dolgokat, amiket a Style Mile-on vettek, aztán elindultunk megnézni az anglikán katedrálist és nekropoliszát. Út közben több érdekes tűzfalfestményt is láttunk.
A katedrálist követően a People's Palace-t és annak téli kertjét látogattuk meg, majd visszamentünk a a lakásba. Egy rövid, a lakásban töltött szieszta után megvacsoráztunk egy svédasztalos étteremben, ahol különböző nemzetek ételei közül lehetett válogatni. Magyar kaja sajnos nem volt. A napot végül a '20-as évek hangulatát idéző SWING nevű bárban zártuk, ahol swing és rock and roll stílusú zenéket játszó előadókat hallgattunk.
A People's Palace
A télikert
Vasárnap a lányok kicsit tovább szerettek volna aludni, én addig meglátogattam a katolikus katedrálist is, és részt vettem az aznapi misén. Nem sokban különbözött azoktól, amiken eddig Angliában voltam. Mire vége lett, a lányok is felébredtek, és együtt elmetróztunk a West Endre, és Glasgow egyik legaranyosabb utcáján, az Aston Lanen villásreggeliztünk együtt. Ezután sétáltunk a glasgow-i egyetem gyönyörű épületei közt, és bementünk a Kelvingrove múzeum és galériába. A múzeumnak nagyon sokszínű kiállításai voltak: természettudományi, különböző kultúrák kincsei,szépművészet és még sorolhatnám. A legnagyobb élményt a karzaton lévő orgona nyújtotta, amin csodálatos dallamokat játszott az orgonista az ottlétünk alatt.
A katolikus katedrális
Az Ashton Lane, ahol reggeliztünk
A glasgowi egyetem
Az egyetem árkádjai, amik az Outlander rajongóinak ismerősek lehet a második évadból
Kilátás a Kelvingrove-ra
Az egyetem tornyai
A Kelvingrove kívülről
A szépművészeti részleg
Én, amint a természettudományi részben gyönyörködöm
Itt láthattok néhány klippet arról, hogy hogy hangzik az orgona és hogyan néz ki a múzeum (Sajnos mi ezeket a darabokat nem hallottuk)
A múzeum után visszatértünk a lakásba. Kis pihenést követően a lányok a Hard Rock Caféba mentek vacsorázni majd a The Foreigner nevű együttes koncertjére,én pedig a Pizza Expressben fogyasztottam el egy ínycsiklandozó háromfogásos vacsorát, és a lakásban filmeztem.
Az utolsó napot szintén villásreggelivel, meg last minute szuvenír vásárlással kezdtük, aztán indultunk is a vasútállomásra, ahonnan a vonat visszavitt minket Leedsbe. Nagyon élveztem ezt a négy napot. Csodálatos volt újra Skóciában lenni. Glasgow pedig egy gyönyörű város. Tehát aki teheti, Edinbourgh mellett Glasgowra is szánjon 1-2 napot, mert megéri. 😊
Megjegyzések
Megjegyzés küldése